Gyászhír | Elhunyt Kabdebó Lóránt

Kabdebó Lóránt (1936-2022)
 
“A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Szent Ágoston sorai: Lóránt első üzenete a »másik oldalról«. Miközben gondolkodtam, mi kerüljön a gyászjelentésére, akkor érkezett” – írja Dobos Marianne, Kabdebó Lóránt életének társa és munkatársa. Ő válaszotta ezt az idézetet, vagy az idézet választotta őt? Amiként Szabó Lőrinc esetében is történt, akit Szauder József választott számára, vagy amiként ő is választott néha nekünk szerzőt. Sok fiatal kutatónak Szabó Lőrincet, nekem például Arany Jánost, teljesen váratlanul, hirtelen egy beszélgetés kellős közepén. Mindannyiunknak megvan a személyes emlékünk róla, mert mindig személyesen szólított meg minket, kiválóan értett a szakmai és személyes összekapcsolásához, a filológus érdeklődése mellett mindig ott volt a beszélgetőtőtárs személyisége iránti eredendő kíváncsisága, akár a kortárs irodalom legismertebb alakjaival, akár a kollégáival, akár a hallgatóival beszélgetett.

Messziről felismerhető volt a hangja, az a hosszú, elnyújtott, kitartott rikkantás, amitől visszhangzott a PTE BTK B épülete. Messziről felismerhető volt alakja, amint feltűnt a második emeleti folyosón, kissé előrehajló testtartással, kalappal a fején, hátizsákkal a hátán. Szabó Lőrinc két lábon járó könyvtára volt, az életmű minden filológiai és életrajzi részletének ismerője, nyitott minden új megközelítésre, legyen az nyelvfilozófia vagy hermeneutika vagy éppen a dekonstrukció. Szabó Lőrinc életművéről írt három kötete – Szabó Lőrinc lázadó évtizede (1970), Útkeresés és különbéke (1974), Az összegezés ideje (1980) – tette ismerté szakmai körökben. Az általa kiadott Vers és valóság. Bizalmas adatok és megfigyelések (2001) című kötet adott új lendületet és irányt a Szabó Lőrinc-kutatásnak.

Bécsy Tamás meghívására érkezett a Janus Pannonius Tudományegyetemre 1989-ben a Petőfi Irodalmi Múzeumból, amelynek 1970-ben főmunkatársa, 1972-től 89-ig osztályvezetője, 1989-1991 között pedig tudományos tanácsadója volt. 1989-1993 között tanított Pécsett, ahol az Irodalomtörténeti Tanszék tanszékvezetője volt, itt nevezték ki egyetemi tanárrá 1991-ben. Ez az időszak a pécsi Bölcsészkar életének is meghatározó időszaka volt, amelyben kiemelt szerepett játszottak a magyar irodalom és nyelvészet tanszékek oktatói és hallgatói. Kulcsár-Szabó Ernővel Pécsett indították el azt a konferencia-sorozatot, amely a magyar irodalmi modernség újraértelmezésére tett kísérletet, mindkét konferencia anyaga a Janus Pannonius Egyetemi Kiadónál jelent meg Kabdebó Lóránt és Kulcsár Szabó Ernő szerkesztésében: “de nem felelnek, úgy felelnek”. A magyar líra a húszas-harmincas évek fordulóján (1992), valamint Szintézis nélküli évek. Nyelv, elbeszélés és világkép a harmincas évek epikájában (1993) címen. Ez a sorozat Miskolcon folytatódott, ahol Kabdebó Lóránt 1958-1970 között középiskolai tanárként, 1993-2006 között pedig egyetemi tanárként tanított. Meghatározó szerepe volt a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának létrehozásában, a magyar irodalmi, a történelmi és a modern filológiai tanszékek megalapításában. 1993-1997 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének igazgatója, 1997-2006 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, 2005-ig az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője volt. 2006-tól a Miskolci Egyetem professor emeritusa.

Kabdebó Lóránt több társaságnak és folyóiratnak tagja és szerkesztője: 1990-91-ben a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára, 1993-1998 között az Irodalomtörténet főszerkesztője, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia Szabó Magda-szakértője, 1999-től Szabó Lőrinc-szakértője. Több folyóiratot és kutatócsoportot is alapított és vezetett, így az Irodalomtudomány című folyóiratot, valamint a Szabó Lőrinc-füzetek című sorozatot. 1997-ben megalapította az OTKA által is támogatott Szabó Lőrinc Kutatóhelyet, ahol fiatal kutatók és doktoranduszok folytatják a Szabó Lőrinc-életmű feltárását és értékelését, valamint készítik elő Szabó Lőrinc kiadatlan műfordításait közlésre.

Munkásságát számos díjjal ismerték el. 1969-ben kapta meg Miskolc Város Irodalmi Díját. 1989-ben Szabó Lőrinc-díjjal, majd 1990-ben a Művészeti Alap Irodalmi Díjjával ismerték el. 2007-ben Toldy Ferenc-díjban, 2012-ben József Attila-díjban részesült. 1998-ban kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést, 2021-ben pedig a Magyar Érdemrend középkeresztjét.

Megannyi kötet, interjú, kitüntetés, elismerés mögött mi, akik személyesen ismerhettük, halljuk a hangját, látjuk az alakját, idézzük a szólás-mondássá váló mondatait, ez alkalommal a 80. születésnapján készült interjú címszavát: “Kitüntetésnek veszem, ha valaki Lórántnak szólít”. Kitüntetés volt számunkra, hogy együtt taníthattunk a Janus Pannonius Tudományegyetemen, hogy együtt konferenciázhattunk Pécsett vagy Miskolcon, hogy mindig szólítottál, ha szükséged volt ránk, hogy mindig hívhattunk, ha nekünk volt szükségünk Rád.

Isten veled, kedves Tanár Úr! Lóránt itt marad velünk, amíg csak élünk.

Orbán Jolán
PTE BTK Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet
Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék